Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tőzsdei alapok

2008.12.05

Tőzsde

Ez a lap kettős céllal készült. Egyrészt segítséget szeretnék nyújtani azoknak, akik nem értenek egy-egy szót, kifejezést, jelölést a tőzsdés zsargonból. Számukra legyen ez egy gyorstalpaló, amiben magyarázatot találhatnak a kérdéses dologra. Legalább ezen a weboldalon előforduló kifejezéseket szeretném egy-egy rövid magyarázattal megvilágítani. A másik célkitűzésem, amivel talán nem vállalom túl magam, hogy ennek a lapnak végigolvasva is gondolati íve legyen, és rávilágítsok az egyes fogalmak egymáshoz való viszonyára is.

A Budapesti Értéktőzsde munkatársai készítettek egy hasonló célú PDF dokumentumot Tőzsde ABC címmel, ezt is érdemes elolvasni. Talán két független forrás alapján könnyebb lesz megbarátkoznod a fogalmakkal.

Tőzsde

Rögtön a mély vízbe! ;-)A tőzsde egy olyan intézmény, ahol jól megfogható, ugyanakkor egyszerű szabályok mentén folyik a kereskedés. Igen, kereskedés, akár a piacon, vagy épp’ az aluljáróban. A legnagyobb különbség talán az, hogy a tőzsdén mindenki vásárló és eladó is egyben. Persze aki úgy képzeli el a tőzsdét, ahogy a filmekben látja, ahol egy óriási teremben nyüzsög a tömeg, kijelzőket bámulnak, telefonálnak, és hatalmas lendülettel gesztikulálnak, az sajnos téved. A tőzsdei kereskedést már a XX. század végétől elektronikus csatornákra terelték, tehát közelebb jár az igazsághoz az, aki a Tőzsdecápák című film kockái helyett inkább egy elektronikus áruházként gondol rá első közelítésben.

Jó-jó, de mit és hogyan lehet kapni, sőt eladni ebben az áruházban? Egy igazi tőzsdei spekuláns számára tulajdonképpen mindegy, mert a tőzsdén egy a fontos: megvenni valamit olcsón, és eladni drágábban. (Esetleg eladni drágán, aztán visszavásárolni olcsóbban, de erre talán térjünk vissza később.) Az árútőzsdéken elképesztő dolgokkal képesek kereskedni emberek, néha olyasmikkel is, amikről egy földi halandó nem is gondolná, hogy léteznek. Ne szaladjunk ilyen messzire, egyelőre maradjunk a Budapesti Értéktőzsdénél (BÉT), és azon belül is az értékpapíroknál, sőt a klasszikusnak számító részvényeknél. Bár a BÉT-en sem csak azzal kereskednek, a weboldalamon mégis inkább csak ezekkel foglalkozom, és kezdőként Neked sem ajánlom, hogy ennél nagyobb falattal próbálj szerencsét.

Értékpapír

Az értékpapír tulajdonképpen az az ,,árúcikk’‘, amivel az értéktőzsdén kereskednek. Sok fajtája van, ilyen pl. a kötvény, az állampapírok, vagy ami a filmekből talán a leginkább összekapcsolódik az ember gondolataiban a tőzsdével, az a részvény. Spekuláns szemmel nézve nem számít, hogy mivel kereskedik az ember, mégis talán érdemes tudni, hogy ha az ember részvényt vagy esetleg kötvényt vásárolna, mi is kerül a birtokába.

A mai világban sokunnak nem okoz gondot az, hogy értékpapírokról beszéljen, miközben ezeknek a dolgoknak egyáltalán nincs fizikai, papíros formája. Számítóképekben tárolt adatokról van szó, már jó ideje nem papírra nyomtatják a részvényeket. A bankvilág is ebbe az irányba sodródik, de a pénznek még van fizikai megjelenése is, a részvényeknek már egyáltalán nincs. Volt ilyen, és még lehet találkozni brókereknél kétségbeesetten papíros részvényt lobogtató emberekkel, akik szeretnék visszakapni tulajdonjogukat. Ezek az emberek lemaradtak arról az eseményről, amit dematerializációként emlegetnek, azaz arról, amikor ezeket a papíros dolgokat elektronikus útra terelték.

Kötvény

A kötvény egy olyan értékpapír, ami tartozást testesít meg. A kötvény kibocsájtója tartozik a kötvényt birtokosának, tehát ha az emer kötvényt vesz, úgy is felfoghatja ezt a beszerzést, hogy valaki tartozását vásárolta meg. A kötvényeknek lejáratuk van, és a birtokosukat a kötvény értékén felül valamekora évi kamat is megilleti egészen a lejárat évéig, amikor a kibocsájtó névértéken visszavásárolja azt.

Leggyakrabban talán az állam kötvényeivel találkozik az ember. Ezek az értékpapírok az állam tartozását jelképezik az állampapír tulajdonosa felé, ahogy általában a kötvények. Amikor az állam kölcsönt vesz fel, valójában államkötvényt bocsát ki, amit nagyrészt külföldi tőzsdéken értékesítenek, és a befolyt pénzt az állam felhasználja. Természetesen a kötvény lejártakor vissza kell azt vásárolnia, sőt egészen addig fizetnie kell érte évente a kamatot az éppen aktuális tulajdonosnak. Az állampapírok hozama nem túl magas, ugyanakkor nem is számítanak kockázatos befektetésnek.

Részvény

Míg a kötvény tartozást, addig a részvény tulajdonjogot testesít meg. A részvény tulajdonosa valójában a részvényt kibocsátó vállalat tulajdonosa valamilyen arányban, és ennek megfelelően különböző jogokkal rendelkezik. Persze ne gondolja senki, hogy valaki vásárol egy MOL részvényt, és máris ingyen tankol a MOL kutaknál, ennyire azért nem jó a helyzet. Ha az adott vállalatot jegyzik a tőzsdén N részvénnyel, aminek egyébként részvénytársaságnak kell lennie, és ebből az N részvényből megvásárol valaki k darab részvényt (k≤N), akkor az az illető 100•k/n százalékban tulajdonosa az adott részvénytársaságnak. Ha elmegy a társaság közgyűlésére, és ott szavaz valamiről, akkor a szavazata ezzel a súlyal esik latba. Ha a közgyűlés pl. úgy dönt, hogy az adózott nyereségének egy részét szétosztja a tulajdonosok között, akkor ebből a pénzből szintén ennek az százalékaránynak megfelelően részesedik. Hogy a példánál maradjunk, a MOL Rt. esetében összesen 108.984.671 részvényről van szó. Ebből egyetlen részvényt megvásárolva kb. 0,000001% tulajdonrészhez lehet hozzájutni. Ez nem túl sok. Az embert 1-2% -tól kezdve kezdik emberszámba venni, akarom mondani tulajdonosszámba venni. Mégis fontosnak tartom, hogy egy részvény tulajdonosai tisztában legyenek azzal, hogy mi is van a birtokukban.

Befektetési jegy

A tőzsdéken az értékpapírok alapvető építőkövei a részvények és a kötvények. A többi vásárolható értékpapír általában ezekből épül fel, a részvényekre és kötvényekre kötött opciókkal, akár részvényindexekre kötött határidős ügyletekkel kereskednek, de az ilyen termékek alján mégis az alapvető építőkockák, a részvények és a kötvények találhatóak.

Némileg kivétel ez alól a befektetési jegy, ami egy olyan értékpapír, amit az egyes befektetési társaságok bocsátanak ki, és az általuk kezelt portfolió egy darabjának tulajdonjogát testesítik meg. A befektetési társaságok tehát összegyűjtik több befektetőtől egy komolyabb portfolió felépítéséhez szüséges alaptőkét, és a koncentrált tőke által ezt elméletileg nagyobb hatékonysággal tudják befektetni, mintha a jegyet vásárlók külön-külön próbálnának érvényesülni a tőzsdén. A befektetési jegyek nem csak tőzsdén jegyzett papírokba fektethetik a tulajdonosok pénzét, még ha többnyire így is tesznek, ezért kivételesek a részvény-kötvény típusú építőkockákból álló tőzsde világában.

Ha a tőzsde világa érdekel, részvényeket akarsz vásárolni, megismerni az ízét, megtanulni pár trükköt a kereskedés során, akkor a befektetési jegy nem neked való. Pont a kereskedés élményét veszíted el azzal, hogy a pénzedet profikra bízod, mert onnantól nem nagyon van beleszólásod, hogy mi lesz a pénzeddel. Kétségtelenül vannak előnyei a befektetési jegyeknek, nem véletlenül olyan népszerűek.

  • Olyan mértékű diverzifikációt érhetsz el vele, amit a saját tőkédből nem biztos, hogy meg tudnál valósítani.
  • Már kis összeget is befektethetsz.
  • Olyan piaci szegmensekből is profitálhatsz, amit az óriási koncentrált tőkével már elérhetsz, de magánbefektetőként nem lenne esélyed arra a befektetésre.
  • Nem kell naponta izgulnod a befektetéseidért, mert azokat egy profi csapat gondozza helyetted, akiknek tapasztalatuk, tudásuk, technikai és ismeretségi hátterük és valószínűleg a tiédnél több idejük van erre a feladatra.

Ha nem akarod kizárni magad a kereskedés napi gondjaiból és örömeiből, vagy egyszerűen csak tanulni akarsz a tőzsdéről, akkor a befektetési jegyeket hagyd későbbre! Egy kis gyakorlat közvetlenül részvényekkel és kötvényekkel azt is segíthet megérteni, hogy pl. egy pénzpiaci- (alapvetően a pénzt kötvénybe fektető), és egy részvényalap árfolyama miért olyan amilyen, miért nagyobb a kockázata az utóbbinak, miért nem olyan nagy a hozama az előbbinek, stb. A befektetési jegyek megérnének egy külön misét, de ha rám hallgatsz, akkor a mély vízben kezdesz el úszni tanulni.

Derivatív termékek

Már említettem, hogy igazából nem akarok mással foglalkozni ebben a dokumentumban, csak a részvényekkel. Mindössze a teljesség kedvéért írom le neked, a tőzsdén a részvényeken túl még sok minden mással is kereskednek. Nevezzük most felületesen derivatív termékeknek mindazt, amivel nem akarunk, vagy nincs energiánk részletesen foglalkozni. Ezek igazából olyan valamik, amik értéke más termékek értékétől függenek. Ezért derivatívak, azaz származtatottak. Ilyenek a határidős és opciós termékek, de igazából a befektetési jegyek nagy csoportja is ide sorolható...

Ha még nem vagy ismerős a tőzsdén, a határidős és opciós ügyletekről szóló részt nyugodtan átugorhatod, nem lesz rá szüséged. Csak a teljesség kedvéért írtam itt róluk pár mondatot.

Határidős ügyletek

A tőzsdéken szánt szándékkal lehetőséget adnak spekulációra. Ez egy amolyan megtűrt dolog a konzervatív befektetők szemében is, sőt szükséges. A spekuláció segít abban, hogy a tőzsde likvid maradhasson, tehát bármikor dönthess úgy, hogy valamiből vásárolsz vagy valamit eladsz, és mindig legyen olyan üzletfél a parketten, akivel nagyjából a piaci ár környékén tudsz üzletet kötni. A spekuláció ezt segíti elő. A spekulatív termékekkel rá lehet venni embereket, hogy vásároljanak és eladjanak, mindegy miért, csak forogjanak a papírok, legyen minél több tranzakció. A likviditás annyira fontos, hogy a szent cél érdekében teret engednek a spekulációnak pl. a határidős ügyletekkel.

Hogy mi is az a határidős ügylet? Tulajdonképpen egy olyan szerződés, amiben két üzletvél válalja azt, hogy egy maghatározott jövőbeli időpontban (ez a határidő) üzletet fognak kötni. Az egyikük vásárolni fog, a másik pedig eladni, és ezek a szerepek előre rögzítettek a tranzakció nagysága (pl. hány db részvény fog gazdát cserélni) és az üzletkötés árfolyama mellett. Ezt mind előre meghatározzák. Egy határidős ügylet egy résztvevője tehát vállalja, hogy az adott időpillanatban szállítja vagy felvásárolja az adott papírt az előre meghatározott áron. Ez tulajdonképpen egy fogadás, ami a két üzletfél között köttetik. A vásárló arra fogad, hogy az árfolyam a jövőben magasabb lesz, mint amit kialkudott az eladótól, hiszen a vásárló ilyen esetben fog jól járni. A bejön a számítása, rögtön a vásárlás után eladhatja a papírokat piaci áron, és zsebre teheti az árfolyamok közti különgségből származó hasznot. Az eladó fél arra fogad, hogy a jövőben az árfolyam alacsonyabb lesz annál, mint amiben a vásárlóval megegyeztek, hiszen ilyenkor az eladó jár jól. Ha bejön a számjtása, eladhatja a papírjait (ha voltak neki) a piacinál magasabb áron, amit azonnal vissza is vásárolhat olcsóbban, és zsebre teheti az árfolyam-különgséget, vagy ha nem volt papírja, vásárolhat olcsón, és eladhatja a piaci árnál drágábban a határidő lejártakor. Ez a shortolás egyik módja.

Opciók

Az opció szintén egy spekulatív termék. Az opciók a határidős ügyletekhez képest asszimetrikusak, ugyanis egy opciónak van kiírója, és ha valaki megvásárol egy kiírt opciót, akkor már van tulajdonosa is. Az opció tulajdonosa jogot vásárol arra, hogy egy adott ideig, amíg az opció érvényes megvásároljon vagy eladjon az opció kiírójátol egy adott típusú papírból valahány darabot valamilyen rögzített áron. Ha az opció tulajdonosa él a jogával, vagy más szóhasználattal lehívja az opcióját, akkor az opció kiírója köteles eladni neki, vagy vásárolni tőle az opcióban rögzített árfolyamon. Az opció tulajdonosának nincs ilyen kötelezettsége, akár azt is megteheti, hogy hagyja lejárni az opciót lehívás nélkül. Ebben az esetben az opció tulajdonosa elveszítette az opció vásárlásakor kifizetett pénzt, az opció kiírója pedig megnyerte azt. Az opció vásárlásakor kifizetett pénzt az opció kiírója kapja meg. Ez az ő díja azért az üzletkötési kötelezettségért cserébe, amit az opció kiírásával vállalt.

Az opciós ügyletek résztvevői szintén fogadást kötnek egymással arra, hogy az opció érvényessége alatt lesz-e az adott papír árfolyama jelentősen a kialkudott árfolyam alatt vagy felett.

Sajnos a Budapesti Értéktőzsdén az opciós kereskedésnem gyakorlatilag nincs forgalma, és a határidős ügyletek is elég ritkák. A határidős piacon a BUX ETF a legnépszerűbb termék. A BUX mellett jelenleg csak három nagy részvényre lehet ilyen ügyletet kötni. A kis forgalomnak oka lehet az is, hogy on-line brókerek még nem nagyon adnak lehetőséget ilyen fajta kereskedésre, és ezzel együtt a tőzsdézők sincsenek megfelelően informálva az ilyen irányú kereskedési lehetőségeikről.

Ebben a lejrásban a prompt (azaz piaci áras, azonnali) piacon kereskedésről fogok írni.

Kereskedés

Nagyjából már sejtheted Kedves Olvasó, hogy mi mindennel lehet kereskedni a tőzsdén, de a hogyanra még nem kaptál kielégítő választ. A tőzsdei kereskedésnek jól meghatározott keretei vannak, nem úgy, mint a bolhapiacnak, vagy az aluljáróban bonyolított sötét és adómentes üzleteknek. A tőzsdén ú.n. ajánlatok tételével lehet résztvenni a kereskedésben. Mi is az az ajánlat? Konkrétan egy ajánlat azt mondja ki, hogy szándékodban áll valamit vásárolni vagy eladni, és magára az árra is tartalmazhat feltételezéseket. A tőzsdei kereskedési rendszer pedig egy olyan számítógépes rendszer, ami összegyűjti ezeket a vételi és eladási szándékokat, és ha talál köztük olyan párosítást, amivel lehetséges üzletet kötni, akkor az az üzlet azonnal meg is kötődik.

Mit jelent az, hogy ajánlatok párosítása? Ez nagyon egyszerű. A vevőket kell összehozni az eladókkal, és olyan párokba állítani őket, hogy mindkét fél ajánlatában megfogalmazott árlimit teljesüljön. Hogy ezt megértsük, ismernünk kell, hogy a kereskedési rendszer milyen típusú ajánlatokat tud fogadni, azaz hogy is néz ki pontosan egy ajánlat.

Piaci áras ajánlat

A legegyszerűbb formája a tőzsdei ajánlattételnek az ú.n. piaci áras ajánlat, ami azt jelenti, hogy nem szabunk feltételt arra nézve, hogy milyen áron akarunk vásárolni vagy eladni, az éppen a tőzsdén bent levő ajánlatokat adók közül a számunkra legkedvezőbbel akarjuk megkötni az üzletet. A piaci áras ajánlat általában azonnal teljesül, hiszen ha pl. vásárolni akarunk, akkor elég, ha egyetlen eladó van a tőzsdén, már van kivel üzletet kötnünk. Ha eladni akarunk, és van legalább egy vevő, akkor szintén ez a helyzet. Egy ilyen egyszerű, és azonnal teljesíthető ajánlat megadásakor a következő adatokat kell az ajánlatban megadni:

  1. melyik értékpapírral akarunk kereskedni,
  2. vásárolni, vagy eladni akarunk belőle,
  3. hány darabot szeretnénk belőle eladni vagy megvenni.

Egy gondolatot még megér annak a magyarázata, hogy mit is jelent a számunkra legkedvezőbb ajánlat? Ha vásárolni akarunk, akkor a legkedvezőbb számunkra az, ha olcsón juthatunk hozzá a papírhoz, tehát a legkedvezőbb ellenoldali ajánlat az lesz, emelyik e lehető legalacsonyabb áron hajlandó eladni nekünk, amire vágyunk. Ha eladóként lépünk fel, akkor pedig épp’ ellenkezőleg: az a vásárló a legjobb üzleti partner a számunkra, aki a lehető legtöbbet hajlandó adni a portékánkért.

Limitáras ajánlat

A legtöbb esetben a piaci áras ajánlatnál többre van szükségünk. Ha hajlandóak vagyunk valamennyit várni arra, hogy a tényleges üzletet megköthessük a megfelelő partnerrel, tehát nem azonnal akarunk vásárolni vagy eladni – ahogy a piaci áras ajánlat esetén –, akkor szabhatunk feltételt arra is, hogy milyen árfolyamon teljesülhessen az ajánlatunk. Egy ilyen, limitáras ajánlat annyival bonyolultabb a piaci árasnál, hogy megszabjuk azt az árküszöböt, ami alatt nem vagyun hajlandóak eladni, ill. ami fölött nem vagyunk hajlandóak vásárolni. A kereskedési rendszer pedig figyelembe fogja venni az elvárásunkat a megfelelő üzletfél kiválasztásakor.

A limitáras ajánlat esetén előfordulhat, hogy várnunk kell arra, amíg jelentkezik olyan üzletfél, akivel lebonyolítható a tranzakció. Rossz esetben akár napokat, heteket, hónapokat, vagy akár egy életet kell várnunk az árra vonatkozó feltétel miatt, míg a miénkkel párosítható ajánlat érkezik a tőzsdére.

Ajánlati könyv

Az ajánlati könyv egy olyan nyilvántartás, amiben papíronként elkülönítve feljegyzik a még teljesítésre várakozó akánlatokat. Ha egy ajánlat érkezik a tőzsde számítógépes rendszerébe, akkor a rendszer megvizsgálja, hogy van-e az ajánlati könyvben olyan bejegyzés, amivel párosítható lenne. Ha talál ilyet a rendszer, akkor a két ajánlat teljesül, és a teljesülés után egyik sem szerepel majd az ajánlati könyvben. Ha az éppen beérkező ajánlatnak nincs párja a könyvben, tehát egyik ismert ajánlattal párba állítva sem lehet megkötni az üzletet, akkor az új ajánlat is bekerül az ajánlati könyvbe, és talán a következő beérkező ajánlat éppen ezzel lesz párosítható.

Az ajánlati könyvben tehát eladók és vevők sorakoznak, és arra várnak, hogy valaki vegyen tőlük, vagy eladjon nekik. Az ajánlati könyvbe bekerülő ajánlatok mindegyike limitáras ajánlat. A piaci ajánlatok nem jelennek itt meg, ha olyan érkezik, az biztosan párosítható a könyvből valamelyik ajánlattal. A piaci vétel azonnal párosítható a könyvben szereplő legalacsonyabb árlimittel szereplő limitáras eladással, és fordítva: egy piaci áras eladás azonnal megköthető az adott papírért legtöbbet ajánló eladóval. A könyvben tehát csak limitáras ajánlatok vannak, sőt még azt is kijelenthetjük, hogy egy adott áron nem csak vásárlók, vagy csak eladók szerepelnek, hiszen ha egy árszinten mindkettő lenne, akkor azok az ajánlatok párosíthatóak lennének, és kioltanák egymást, amíg elfogynak a vásárlók vagy az eladók. Attól függ melyikből van tögg. Ha ugyan annyi részvényt akarnának venni és eladni egy árszinten, akkor megkötődne az üzlet, és kiürülne az ajánlati könyvben ez az árszint. Kijelenthetjük azt is, hogy ha egy adott árszinten van vásárló, akkor ennél alacsonyabb áron nem lehet a könyvben eladó. Azért nem fordulhat ez elő, mert a két ajánlat közül a később érkező biztosan párosítható lenne azzal, amelyik már benne volt a könyvben, vagy akár egy másik ajánlattal, de semmiképpen nem jelenhet meg ott teljesítésre váró ajánlatként. A könyvben tehát a kisebb árfolyamokon állnak a vételi ajánlatok, és ahogy haladunk felhelé az árszintek között, egyszer csak elérünk az első eladási ajánlathoz, és onnantól felfele csupa eladás szerepel a könyvben. Van tehát két megkülönböztetett figyelmet élvező árszint, nevezetesen a legmagasabb árat tartalmazó vételi ajánlat, és a legalacsonyabb árat tartalmazó eladási ajánlat. Azért különleges ez a két árszint, mert ha jön egy piaci vétel, akkor az a könyvben szereplő legalacsonyabb áron eladó ajánlattal lesz párosítva. A piaci eladás ugyan így a könyvben levő legmagasabb áron vásárolni szándékozó ajánlattal köt üzletet. Ezt a két árszintet egyszerűen legjobb vételként és legjobb eladásként is emlegetik. A beérkező piaci ajánlattal azonos hatású az, ha egy limitáras vételi ajánlat érkezik, amiben a megjelölt vételi ár legalább akkora, mint alegjobb eladás árfolyama. Egy magas limitáras vételi ajánlatot akkor is a legjobb eladással párosít a rendszer, ha a vásárló akár többet is hajlandó lett volna fizetni a papírért, akár lehet is az ajánlati könyvben az adott árfolyamon eladó. Ez nem számít. Ha jön egy vásárló, és hajlandó elég magas, vagy piaci árat fizetni, akkor mindenképpen a legjobb eladás árfolyamán történik meg az üzletkötés. A dolog fordítva is áll, azaz ha eladó érkezik, és az eladó hajlandó elég olcsón adni a portékáját, vagy piaci árat jelölt meg, akkor a legjobb vételi árfolyamon fog megkötődni az üzlet, akkor is, ha az eladó ennél sokkal olcsóbban is hajlandó lett volna eladni a papírt. A limitár tehát azt jelenti, hogy az a legszélső árfolyam, amin hajlandóak vagyunk üzletet kötni. Néha előfordulhat, hogy jobb áron is vásárolhatunk, vagy jobb áron is értékesíthetünk papírokat, de csak akkor, ha az ajánlatunk elküldésekor az ajánlati könyv számunkra kedvezően alakult. Ha az ajánlatunk nem teljesül azonnal, tehát bekerül az ajánlati könyvbe, akkor erre már sajnos nincs remény. Ilyenkor legjobb esetben a megadott limitáron tudunk kereskedni a papírral, de az is előfordulhat, hogy a későbbiekben már soha nem köt velünk senki üzletet azon az árszinten.

A brókercégek általában 15 perces késleltetett árfolyamokat, vagy külön díj ellenében valós idejű árfolyamokat szolgáltat nekünk. A valós idejű adatokkal általában együtt jár az is, hogy betekintést nyerhessünk az ajánlati könyv 5 legjobb ajánlatába, azaz láthatjuk, hogy mi az öt legmagasabb árszint, amin vásárolni akarnak, és mi az öt legalacsonyabb árszint, amin eladnának. Minden árszint mellett láthatjuk azt is, hogy összesen hány részvény vár eladásra vagy megvásárlásra azon az áron, és esetleg azt is, hogy hány különböző ajánlatból adódik össze az a papírmennyiség. A valós idejű adatszolgáltatás nélkül általában csak a könyv legjobb vételi és legjobb eladási szintjén láthatjuk ezeket az adatokat, és a változásaikat csak 15 perces késleltetéssel olvashatjuk.

Arról még nem beszéltünk, hogy mi történik olyankor, amikor egy árszinten több ajánlat is összegyűlik, mire végre érkezik olyan ajánlat, ami az adott árszinten sorakozó ajánlatokkal párosítható. Ilyenkor a sorakozó ajánlatok közül annak van prioritása, amelyik előbb került be a könyvbe. A tőzsde tehát igazságos. Az vásárolhat vagy adhat el előbb, aki előbb tett ajánlatot. Az árszinteken tehát sorbanállás folyik azok közt, akik ugyan azon az áron akarnak üzletet kötni. Nem említettem még azt sem, hogy az ajánlatok részteljesülni is tudnak. Ez akkor fordul elő, ha több papírt akar valaki eladni vagy vásárolni, mint amennyire sikerül üzletfelet találnia a rendszernek. Ha pl. a legjobb eladás 10 db részvényre szól, és vásárol valaki azon az árszinten 50 részvényt, akkor eltűnik a könyvből a 10 eladó részvény, és megjelenik a helyén egy vételi ajánlat 40 db részvényre. Ekkor az 50 db-os ajánlat részteljesünk állapotban lesz, amíg nem ad el valaki legalább 40 db részvényt úgy, hogy a legjobb vételi ajánlat az előbbi árszint legyen. Ezen az árszinten a most érkező vásárlók sorban állnának a részteljesült ajánlat mögött. Egy ajánlat részteljesülhet úgy is, hogy bent áll az ajánlati könyvben, de csak egy részére sikerül üzletfelet találni. Ha pl. 50 db-os vételi ajánlat áll egy árszinten, és jön egy eladási ajánlat, ami párosítható vele, akkor az 50-ből 40 db marad a könyvben. A végeredmpny ugyan az, mint az előző esetben.

A teljes igazság az, hogy a tőzsde a kereskedési órák alatt működik a leírt módon. Van azonban egy ú.n. nyitó szakasz, egy fél órás időszak a nyitás előtt, amikor a rendszer csak gyűjti az ajánlatokat, és a kezdéskor egyetlen pillanatban teljesíti az összeset, amit a nyitó szakaszban feljegyzett az ajánlati könyvben. Erről azonban nem érdemes tudnunk sem, ahogy arról sem, hogy az éjszaka adott megbízások a brókerünk számítógépes rendszeráben gyűlnek, és a nyitó szakaszban kerülnek be az ajánlatok a tőzsde rendszerébe. A sikeres kereskedéshez a rendszert úgy kell tudnunk használni, ahogy az reggel 8-tól, 16.3o-ig, az ajánlatok rárosításával működik.

Lejárat és STOP limit

Egy ajánlatnak a darabszámon és az áron kívül lehetnek további paraméterei, amik kimondottan arra vonatkoznak, hogy időben mikor teljesülhet a tranzakciónk.

Az ajánlatnak mindig van egy ú.n. lejárata. Ez egy olyan időpontot definiál, ameddig az ajánlat érvényer. Ha az az időpont elmúlt, az ajánlatunk automatikusan törlődik az ajánlati könyvből. Lássuk mi lehetnek ezek az érvényességek!

  • A visszavonásig érvényes ajánlat addig marad az ajánlati könyvben, ameddig azt az ajánlattevő nem törli, vagy nem teljesül. Sajnálatos módon nem minden bróker képes arra, hogy a visszavonásig érvényes ajánlatot valóban addig tartsa az ajánlati könyvben, amíg mi szeretnénk. Bizonyos brókereknél az ilyen ajánlatok egy hónap után maguktól törlődnek, és ismét ajánlatot kell tennünk, hogy a hónap letelte után ismét a könyvbe kerüljön az ajánlat.
  • Az érvényesség szólhat egy konkrét dátumig, amit kézzel állíthatunk be.
  • Létezik napi érvényesség is, ez értelemszerűen a kereskedési idő letelte után törlődik az ajánlati könyvből. Daytrade kereskedés esetén lehet nagy segítség, hogy az ajánlataink maguktól törlődnek, mert egy tegnapról vagy korábbról bentmaradt ajánlat kellemetlen helyzetbe hozhat. Olyan áron vásárolhatsz vagy adhatsz el részvényt, ami korábban jónak tűnhetett, de ma már nem akarnál ott üzletet kötni. Az ilyen véletlenek csak ritkán sülnek el jól, többnyire hosszú beragadásokhoz, és jó sok fejfájáshoz vezetnek, ezért jobb megelőzni a bajt a megfelelő érvényességi idő beállításával.
  • A tőzsdei kereskedési rendszer különböző szakaszokban működik. A szakasz érvényesség egy-egy ilyen kereskedési szakasz végéig aktív ajánlat tételére alkalmas. Egy ilyen szakaszról már volt szó, azt nyitó szakasznak neveztük, és a kereskedés kezdete előtti fél órában működik így a rendszer. Az aktív kereskedési órákban 9.oo-tól a rendszer az ú.n. szabad szakaszban van egészen 16.3o-ig. A szakasz érvényesség ezen időszakok végéig tartja az ajánlatunkat az ajánlati könyvben. Ha a szakasz végéig nem sikerül üzletet kötni az ajánlatra, akkor az ajánlat törlődik a könyvből.

Készletértékelés

Értékpapírjaid eladásakor meg tudod adni, hogy a brókered melyik részvényeidet értékesítse. Ennek pusztán könyvelési (és ezen keresztül adózási) hatása van. Ha egy bizonyos típusú részvényt több adagban, több árfolyamon vásároltál, és több hasonló módon több adagban értékesítesz, akkor az egyes eladásoknál megmondhatod, hogy a meglevő papírok közül melyiket akarod eladni. Négyféle stratégiát követhetsz:

  • FIFO (azaz First In First Out)
  • LIFO (azaz Last In First Out)
  • LOFO (azaz LOw in First Out)
  • HIFO (azaz HIgh in First Out)

A FIFO típusú eladás azt jelenti, hogy az éppen eladni kívánt részvények azok legyenek, amiket időben előbb vásároltál, tehát az először vásárolt részvényeket fogja először értékesíteni. A papírok így éppen érkezési sorrendben távoznak a készletből. A LIFO ennek éppen az ellentéte. Az utoljára megvásárolt részvényeket fogja a leghamarabb értékesíteni. A LIFO-t veremként is emlegetik. Ha a megvásárolt papírokat egymásra tennéd, az újakat mindig a meglevőek tetejére, és eladáskor szintén a csomag tetejéről emelnéd le az eladandó papírokat, akkor pontosan a LIFO elvét követnéd. A FIFO azt jelentené, hogy a kupac aljáról kell kivenned azokat a papírokat, amiket el akarsz adni. A LOFO és a HIFO nem az érkezésük sorrendjében, hanem a vételi árfolyam alapján választja ki az értékesítendő papírt. A LOFO először az olcsón vásárolt papírokat edja el, míg a HIFO az éppen birtokolt papírok legmagasabb áron vásárolt darabjait emeli ki először a készletből.

A brókercéged a készletértékelés alapján számítja ki, hogy mennyi pénzt kerestél vagy veszítettél az adott papíron. Ha időközben az összeset eladod az adott típusú értékpapírból, akkor az adott papíron elért hozam (vagy az elveszített pénz) nem függ attól, hogy milyekészletértékelést állítottál be az eladások során. A készletértékelésnek akkor van jelentőssége, ha vásároltál papírokat, és csak egy részüket adtad el. A már lezárt pozícióid együttes nyeresége vagy vesztesége függ a készletértékeléstől, és ezen keresztül az árfolyam-nyereség adó összegére lehet hatással. Ha a megmaradt készleted átlagárával szoktál számolni, akkor mentesülsz a készletértékelés nyűge alól. A napon belüli, vagy pár napos pozícióknál sincs értekme bíbelődni vele, mert az utolsó darab papír eladása után ugyan abba az állapotba kerülsz.

Az átlagárral való számoláshoz az Átlagár Kalkulátor nyújthat segítséget.

Brókerek

A tőzsdei kereskedésben személyesen nem vehetsz részt, csak egy brókeren keresztül adhatsz megbízásokat. Ez régen azt jelentette, hogy személyesen be kellett fáradni a tőzsdére, vagy legalább a bróker irodájába, esetleg felhívni őt telefonon, hogy a szándékainkról tájékoztassuk. Ezután a brókerünk megtette az általunk kívánt ajánlatot a tőzsdén. A helyzet ma annyiban hasonló az akkorihoz, hogy még ma is brókerre van szükségünk a tényleges kereskedéshez, de ez a bróker ma praktikusan egy on-line internetes alkalmazás is lehet. Igaz a brókercégek ma is nyújtanak lehetőséget arra, hogy személyesen vagy telefonon adjun nekik megbízást, de nem ez a preferált módja a kereskedésnek. A brókercégek tarifáikkal is inkább az on-line megoldások felé terelik ügyfeleiket, és a kereskedés hatékonysága is ezt indokolja.

Ha tényleg rászántad magad, hogy kipróbáld magad a tőzsdén, az első kanyar az úton, amit venned kell a brókercéged kiválasztása. A megfelelő kiválasztásánál az egyik döntő szempont valószínűleg a cég díjszabása lesz, de óva intelek attól, hogy ez legyen az egyetlen szempontod. Szerintem mérlegelni kell azt is, hogy mekkora a cég, hogyan utalhatsz pénzt a náluk vezetett értékpapír számládra, hogyan juthatsz hozzá a pénzedhez, milyen kiegészítő szolgáltatásokat nyújtanak, milyen értékpapítokkal és milyen tőzsdéken tudsz kereskedni rajtuk keresztül, milyen az ügyfélszolgálatuk, stb. Az aktuális tarifákról és akciókról maguk a cégek tudnak naprakész felvilágosítást adni, de az APEH is vezet egy összefoglaló Excel táblázatot erről.

A tőzsdézés megkezdéséhez egyszer mindenképpen személyesen kell felkeresned a kiválasztott brókercéget, hogy a szükséges papírmunkát elvégezzétek, megkössétek a szerződést. Ezt követően a kereskedés már az Interneten keresztül is történhet. A szerződéskötéshez ne felejtsd el magaddal vinni személyigazolványodat, lakcímkártyádat, és adóigazolványodat! A szerződéskötéskor elmondják neked, hogyan helyezhetsz el pénzt az értékpapír számládon, amit szintén meg kell tenned, mielőtt bármilyen tranzakciót el tudnál végezni.

  • :!:Feltétlenül tartsd be a következő alapszabályt: csak olyan pénzt helyezz el a számládon, amit tudsz nélkülözni, tehát nem vág földhöz, ha esetleg a következő néhány évben nem fogsz tudni hozzájutni ehez a pénzhez. Tudatában kell legyél, hogy a tőzsdén jelentős kockázatot vállalsz, és balesetek veled is előfordulhatnak.
  • :?:Kezdőként felmerülhet benned a kérdés, hogy mekkora összeggel érdemes szerencsét próbálnod? Ahoz, hogy tranzakciókat indíts, igazából néhány tízezer forint már elég, igaz különösebb profitra ekkora összegtől ne számíts. Ötven-százezer forinttal kipróbálhatod magad, és a tőzsdézés élményét, de ügyesen kereskedsz, akkor sem számíthatsz számottevő haszonra. Ehez legalább néhány százezer forinttal kell indulnod, de ne aggód, még néhány millió vagy tízmillió forinttal is kisbefektetőnek számítasz. Azt tanácsolom neked, hogy pár százezer forinttal kezdj el kereskedni, csak később emeld a tétet.

Short-long és hossz-bessz

Ha túl vagy a bróker kiválasztásán és a szerződéskötésen, és a brókered már abban is segített, hogy pénzt helyezz el a kereskedéshez a számládon, akkor nincs más hátra, csak a pénzcsinálás. Ha eddig még nem jutott volna eszedbe ez a probléma, most biztosan szembesülsz vele, hogy döntened kell abban, mit vegyél a pénzeden, most vedd meg, vagy várj egy kicsit, milyen áron éri meg beszállni abba a valamibe, és egyáltalán hány darabot is vegyél? Ezekben a csip-csup apróságokban naponta kell döntened a kereskedés során, és tulajdonképpen a tőzsdézés nem más, mint ezekben a kérdésekben való döntés. Pofon egyszerű, nem!?

Mielőtt belevágnál...

Szeretnék adni neked néhány hasznos tanácsot a kezdéshez, amin érdemes kicsit rágódni, mielőtt az első ajánlatodat megteszed a tőzsdén, és utána ígérem elmondom mi az a hossz, bessz, short és long!

  • :!:Mielőtt valamelyik részvényt kiszemelnéd megvásárlásra, figyeld egy ideig, hogy milyen áron szokott gazdát cserélni, mekkora mennyiségekkel kereskednek, mennyi a forgalma, vagy hogy az elmúlt hetekben, hónapokban mi volt a legkisebb és legnagyobb árfolyama, és merre alakul mostanában a korábbiakhoz képest.
  • :!:Legalább egy vétel-eladás párt játsz el papíron a piaci árfolymokkal, mielőtt vásárolnál! Ha nem kevés pénzt szánsz a papírra, azt is ellenőrizd, hogy a kiszemelt árfolyamon gazdát cserélt-e annyi papír, amennyit venni akartál. Az eladásnál ugyan így...
  • :!:Blue chipet válassz, azaz nagy forgalmú, sztárolt papírt, mert azzal kisebb az esélye, hogy az árfolyam soha többet nem jár a vásárlásod árfolyama felett.
  • :!:Ha nagyon viszket a tenyered, és nem tudlak visszatartani a vásárlástól, akkor azt ajánlom, hogy előszür csak a vásárlásra szánt összeg negyedéért-ötödéért vegyél papírokat! Ha az árfolyam mégis lefele indulna el, így még 3-4 alkalommal tudsz ugyan ilyen mennyiségű részvényt vásárolni olcsóbban, amivel az átlagáradat lejjebb szoríthatod, és később jobb eséllyel szállhatsz ki a papírból. Ha az árfolyam mégis felfelé indulna, akkor persze csak ötödét keresed annak, mintha a teljes összeggel megjátszottad volna. Szerintem még mindig jobb ez így, mintha rögtön az első vásárlásoddal beragadnál hónapokra egy rossz pozícióba.
  • :!:Az eladásnál vedd figyelembe, hogy hiába magasabb az árfolyam a vételi áradnál, még a brókered díjait is fedeznie kell az árfolyamkülönbségnek ahoz, hogy nyerjél az üzleten. Ugyanakkor ne számíts irreálisan magas nyereségre, amíg belerázódsz, elégedj meg ki haszonnal, és zárd le a pozíciódat, ha lehetőséged adódik rá. A pozíciók zárásában segítségedre lehet az Átlagár Kalkulátor.

Hegymenet és lejtmenet

Ha sikerült megállnod, hogy még ne vásárolj semmit, vagy legalább megfogadtad a fenti tanácsaimat, akkor megérdemled, hogy megtudd, mit jelent az a két furcsa kifejezés, hogy hossz és bessz. Remélem emlékszel arra a tanácsra, hogy a vásárlás előtt kövesd figyelemmel a kiszemelt papírt, nézd meg hol járt az elmúlt napokban, hetekben, hónapokban! Mindez arra jó, hogy megállapíthasd, milyen trendben van a papír. Lássuk milyen trendben lehet egyáltalán!

Hossz

Mint kezdő tőzsdés, valószínűleg annak örülnél a legjobban, ha a papírod árfolyama nagyjából folyamatosan nőne, azaz emelkedő trendben lenne a papír. Ez egy optimista tőzsdés hozzáállása. Az emelkedő trendet klasszikus angolszász kifejezéssel hossznak is nevezik. Van egy modernebb, de szerintem kevésbé ízes kifejezés az emelkedésre, ez a bika, vagy angolul bull. Én a hossz kifejezést fogom használni.

Magánál a kifejezésnél fontosabb az, hogy egy árfolyam grafikonra ránézve meg tudjuk állapítani, hogy az egy hosszban levő papír-e, vagy sem. A technikai elemzők akkor vágják rá egy grafikonra, hogy hosszban van, ha az árfolyam görbéjének alsó csúcsait (bizonyos lokális minimumait) egy egyenessel megtámasztva (ezt hívják támasznak) az egyenes emelkedő (azaz pozitív meredekségű). Ez persze úgy ránézésre is érezhető, ha azt látod, hogy az árfolyam az átmeneti kis visszaesésektől eltekintve úgy összességében felfele megy.

Bessz

A hossz ellentéte a bessz. A bessz tehát az az első ránézésre kellemetlen állapota a papírnak, amikor az árfolyama nagyjából csökken, magyarul eső trendje van. A bikához hasonlóan erre is van egy hasonló alternatív kifejezés, ez pedig a medve, vagy angolul bear.

A besszt a technikai elemzés hívei hasonlóan definiálják a hosszhoz: a pozitív árfolyamcsúcsoknak csökkenést kell mutatnia, azaz a rájuk fektetett egyenesnek (amit ellenállásnak neveznek) süllyedést kell mutatnia (kicsit tudományosabban negatív meredekségű kell legyen).

Range

Az ember első gondolata az, hogy a bessznél nincs rosszabb a tőzsdén. Pedig ez nem így ban. A tőzsdén hosszra és besszre is lehet spekulálni, azaz lehet pénzt keresni azzal is, ha emelkedik az árfolyam (ezt bizonyára könnyen el tudod képzelni), és azzal is, ha csökken az árfolyam (erről bővebben a short címszó alatt olvashatsz). A tőzsdés igazi rémálma az oldalazás, azaz amikor nem történik semmi. Az árfolyam sem emelkedő, sem csökkenő tendenciát nem mutatnak. Az árfolyam görbéje nagyjából ugyan azon az árfolyamon idegeskedik, vagy egy hulla EKG görbéjéhez hasonlóan kiegyenesedik. Ezt az oldalazást szokták range-nek nevezni.

Long: hosszú pozíció

A long és a short egy-egy kereskedési stratégia, amivel pénzt lehet csinálni a hosszban és a besszben levő papírokból. A long-al a hossz-ból, míg short-al a bessz-ből lehet pénzt csiholni.

Nézzük előbb a longot! A long az az egyszerű dolog, amikor vásárolsz egy papírból, mert arra számítasz, hogy az árfolyam emelkedni fog, és később eladod a papírt. A long lényege tehát az, hogy először vásárolsz, és utána adsz el. Butaságnak tűnhet amit írok, hiszen hogy is lehetne máshogy csinálni, mint először vásárolni, pedig hidd el, máshogy is lehet. Most viszont maradjunk még a long-nál, azaz amikor normális sorrendben végezzük a dolgokat. Könnyen átgondolhatod, hogy a long akkor hoz pénzt, ha az árfolyam idővel emelkedett. Mondhattam volna azt is, hogy a papír hosszban van.

Pozíciónak szokták nevezni az összetartozó vásárlás-eladás tranzakció párokat. A long tehát egy olyan pozíció, ami vásárlással kezdődik, és eladással zárul.

Short: rovid pozíció

A short a long ellentéte. Az az első pillantásra trükkös kereskedési módszer, mivel pénzt lehet csiholni a besszből, azaz abból, amikor a papír árfolyama esik. Egyesek szerint bessz idején a legokosabb dolog készpénzben tartani a megtakarításunkat. Miért elégednél meg azzal, hogy az árfolyamok esése alatt nem veszítesz pénzt, ha nyerhetsz is!? Nézzük hogyan működik ez a short-dolog!

A kákán is úgy lehet csomót keresni, ha olcsón veszed meg, és drágán adod el. Erről a módszerről tudjuk, hogy longnak hívják, ha először vásárolsz, és csak utána értékesítesz. A kákás aranyszabály shortnál is marad, csak a vásárlás és az eladás sorrendjét cseréljük fel: úgy keresünk csomót a kákán, hogy eladjuk drágán, aztán visszavásároljuk olcsóbban. Na ez a short! Pontosabban egy olyan pozíciót nevezünk shortnak, amikor a nyitó tranzakció az eladás, és a hozzá tartozó vétel később következik. Kicsit olyan ez, mint a viccben, amikor hárman utaznak a buszon, majd az egyik magállóban leszállnak öten, így még fel kell szállnia két embernek, hogy senki ne legyen a járaton. LOL

A tőzsde azért ennyire nem irreális szabályok alapján működik. Mindössze egy kis magyarázatra szorul, hogy hogyan lehet eladni valamit, amink nincs. Nos, ez egyszerű. Kölcsönbe kapjuk azokat a papírokat a brókerünktől. Pontosabban mások papírját adjuk el, akiktől a brókerünk kölcsön veszi egy időre a shortunk kedvéért. Aztán mikor zárjuk a pozíciót, azaz visszavásároljuk a papírt, akkor az illető szépen visszakapja, és valójában semmi nem fog neki feltűnni az egészből.

Shortolni sajnos csak napon belül egyszerű. Ennek az az oka, hogy a részvények tulajdonosait naponta egyszer, a kereskedés befejezte után aktualizálják hivatalosan. Ezért ha a short-ot napon belül zárjuk, akkor a részvények tulajdonosait ezek a tranzakciók nem érintik, egyszerűbb a háttérben a papírmunka. Lehet besszre spekulálni (shortolni) napon túl is, de ez sajnos drága mulatság. Vannak bankok, brókerek, akik óriási napi díjakért cserébe meghitelezik számunkra a szükséges értékpapírokat. Ha kezdő tőzsdés vagy, elég ha tudsz erről a lehetőségről, nem kell azonnal kipróbálnod.

Igazán jól opciók vagy határidős kötések segítségével lehetne árfolyamesésre játszani. A Derivatív termékek című pontban olvashattál arról, hogy miféle fogadásokat lehet kötni ezzel a két módszerrel.

Technikai elemzés

A technikai elemzéssel foglalkozó emberek első pillantásra egy nagyon furcsa elképzeléssel közelítenek a tőzsdéhez. Céjuk persze ugyan az, mint a fundamentális irány híveinek. Meg akarják jósolni, hogy a jövőben hogyan fog alakulni az árfolyam, ami fontos segítséget nyújtana a tőzsdézéshez. A technikai elemzők úgy vélik, hogy a jósláshoz semmi másra nincs szükségük, csak az árfolyam eddigi mozgására. Ez elsőre teljes ostobaságnak tűnhet, mégis bizonyos keretek közt bizonyos módszereikre azért érdemes szót vesztegetni.

A megközelítés alapgondolata, hogy a tőzsdei árfolyamokban a piac már lereagált minden elérhető hírt, pletykát, bennfentes információt, egyszóval minden olyan adatot egyesítve tartalmaz, amit egyébként hírportálokon, brókerektől, titkos csatolrákon be lehet szerezni egy papírról. Az árfolyamban tehát ezen elmélet szerint minden benne van, amit csak tudni lehet. Így nézve már nem is akkora nagy butaság pusztán az árfolyamból következtetni magának az árfolyamnak az alakulására. Persze nem mindegy, hogy hogyan!

Nézzük milyen módszereket ismer a technikai elemzés!

Minták felismerése

Japán gyertyák

A japán gyertya módszer a technikai elemzés legnagyobb múlttal rendelkező módszere. A japán rizspiacokig nyúlnak vissza a gyökerei. A piac egy napját a nap legelső üzletkötésének árfolyamával (nyitó ár), a legutolsó üzlet árfolyamával (záró ár), valamint a nap legalacsonyabb és legmagasabb üzletkötésének az árfolyamával (napi minimum és maximum) jellemeznek. A napok adatait egy-egy gyertyával ábrázolják, amit ez a négy adat határoz meg. A gyertya teste egy függőleges téglalap, aminek az alsó és felső fele a nyitó és a záró ár. Emelkedő árfolyam mellett, azaz ha a nyitó ár alacsonyabb a zárónál a gyertya törzse üres. A fehér (üres) gyertyatörzs tehát azt jelenti, hogy a gyertya törzsének az alsó fele a nyitó árfolyam, a felső fele a záró árfolyam a grafikonon. Az ereszkedő árfolyamok mellett besatírozott törzsű gyertyákat rajzoltak, ami azt jelenti, hogy a gyertya törzsének felső fele jelzi a nyitó árfolyam szintjét, az alsó fele a záró árat. A minimum árat és a maximum árat a gyertya alsó és felső felére rajzolt kanócok végeifel jelölték. Manapság a fehér és a fekete helyett látványosabb színeket használnak az emelkedő és ereszkedő árfolyamú napok jelölésére. A piros gyertatörzs a klasszikus feketének, a zöld gyertya pedig a régi fehér gyertyának felel meg. A Candle.uw.hu logója éppen egy ilyen gyertya pár, ezt láthatod a böngésző ablak bal felső sarkában.

A japán gyertya minták olyan jelenségek, amiket az így ábrázolt árfolyam grafikonokon lehet könnyen felfedezni. A minták 2-től akár 5 nap hosszú időszakot is felölelhetnek, és nagyjából definiálják, hogy az egymást követő gyertyáknak hogyan kell elhelyezkedniük egymáshoz képest, melyik milyen színű gyergya, lehet-e törzse (ha a nyitó és záró árfolyam azonos, akkor nincs törzse a gyertyának; az ilyen gyertyát hívják doji-nak), lehet-e kanóza, mekkora és melyik oldalán, stb. A minták csoportosíthatóak aszerint, hogy az előfordulásuk a későbbiekre az árfolyam emelkedését vagy esését jósolja. Az egyes mintáknak van egy erőssége is, ami magukkal a minták leírásaival együtt hosszú idő alatt alakult ki. A prioritás alacsony , közepes és magas lehet.

Az oldalunk egyik specialitása, hogy egy ingyenesen elérhető adatbázist bocsát látogatói rendelkezésére, megkímélve őket a minták memorizálásától, és a grafikonok bogarászásától, a minták felfedezésének nyűgétől. Ebben az adatbázisban a Budapesti Értéktőzsde részvényeinek árfolyammozgásában felismert japán gyertya mintákat publikáljuk napról napra. Az adatbázis megjelenítésekor a minta bekövetkezésének dátumát, a részvény nevét, a minta erősségét (alacsony, közepes vagy magas), a minta nevét, és a jósolt irányt (zöld: emelkedés; piros: csökkenés) láthatod. A Candle.uw.hu nyitóoldalán is láthatsz egy hasonló dolgot. Ott az utolsó kereskedési napon felismert mintákat láthatod, amiről már rendelkezésre állnak záró adatok. Abban a táblázatban a záróárakat is feltüntettük, amihez képest a felismert minta az emelkedést vagy eüllyedést valószínűsíti. Tapasztalatunk szerint bizonyos minták bizonyos papírokra jól működnek, mások viszont rosszul. Ahogy a technikai indikátoroknál látni fogod, hogy paraméter optimalizációra van szükség, úgyan így a gyertya mintáknál is szükséges, hogy felfedezd, melyik minta mennyire szavahihető egy-egy papírra. Sajnos úgy látjuk, a BÉT-en a klasszikus prioritások nem fedik egészen a valóságot. Szerencsére egy-egy felismert minta jósága egészen egzakt módon ellenőrizhető, és utólag meg lehet mondani, hogy adott szempontok szerint a találat helyes volt-e, vagy sem.

Forgalommal támogatott minták

A forgalommal alátámasztott minták a japán gyertyás megközelítés modern változatának tekinthetőek. A mai árfolyam grafikonok általában csak a záróárak ábrázolásából, és a grafikon alatt az egyes napok forgalmából (az adott napon gazdát cserélt részvények számából) áll. A ma használatos, számítógép képernyőján megjelenített grafikon sokkal nagyobb időtávot tud átfogni hála a monitor felbontásának, és a japán gyertyákhoz képest előrelépés az is, hogy a minták definíciója előírásokat tartalmaz a forgalomra is, nem csak az árfolyam mozgására. A japán gyertyák viszont a záróár mellett a napra jellemző minimum és maximum árakat, valamint nyitóárat is tartalmaztak, és mellette szól a komoly, több évszázados múltja.

A modernebb mintákkal gyakran találkozhatsz technikai elemzésekben. Amikor fej-váll alakzatokról (head & shoulders), fülescsészékről (saucers), zászlókról (flags), ékekről (wedges) és háromszögekről (triangles) írnak az elemzők –akár több éves időszakot felölelő grafikonokban is láthatnak ilyen víziókat–, akkor ilyen mintákról van szó. A felismert minták általában az árfolyam rövid időn belüli valamilyen irányú elmozdulását jósolják. Az árfolyamot, ahová hamarosan el kellene jutni a papírnak célárfolyamnak hívják. A célárfolyamot mágikus módon úgy kapják meg, hogy a felismert alakzat bizonyos pontjai közti távolságot felmérik a pillanatnyi árfolyam alá vagy fölé, és az ottani árszint lesz a minta célárfolyama. A minták sajátossága, hogy fejtetőre fordítva is előfordulhatnak, ilyenkor természetesen a jól álló mintával ellentétes irányba kell felmérni a célárfolyam meghatározásához szüséges szakaszt.

Azt tanácsolom neked, hogy ne adj túl sokat az ilyen jóslásokra! Már a minták felismerése is annyira szubjetív. Annyi mindent bele lehet látni egy ilyen grafikonba, kiváltképp’ ha az ember bele akar látni valamit. A célár kiszámítása pedig kész bűvészmutatvány. Bizonyos fokig szórakoztató dolog technikai elemzéseket olvasni, de elkeserítő is lehet látni, hogy emberek felteszik a pénzüket egy ilyen módszerre. Ezzel az erővel kereskedhetnénk arra is, hogy mit írnak a hétre a Nők lapjában a csillagjegyem mellett! A személyes véleményem az, hogy a minták keresése a grafikonokban az egyik szégyenfoltja a technikai elemzésnek. El tudom képzelni, hogy a tőzsdézők lelki állapota által irányított árfolyamgörbéből egy profi pszichológus tud mondani valamit a kereskedők átlagos lelki állapotról, de a fej-váll alagzat és társai mögött semmiféle tudás nincs a tömegpszichózisról, a tőzsdepánikról, vagy arról a lelki állapotról, amikor valaki már a markában érzi a milliárdokat, és őrülten vásárol. Abban is biztos vagyok, hogy az emelkedés és az esés más mechanizmusok alapján működik, mert az egyes papírok nagyon gyorsan tudnak mozogni az egyik irányba, és nagyon óvatosan araszolni a másikba. A minták fejre fordítása ezért valószínűleg elhibázott megközelítés. Tulajdonképpen neked kell eldöntened, hogy mit gondolsz a módszerről. Mielőtt döntesz, okos dolog, ha megismered a módszert te is. Rengeteg oldalt találsz a témában, én most csagy egy angol nyelvűt ajánlok neked...

Támaszok és ellenállások

...

Indikátorok

Az indikátorok személyes véleményem szerint a technikai elemzés legjobb eszközei. Tulajdonképpen olyan mennyiségek, amiket az elmúlt időszak árfolyamaiból, forgalmi adataiból számíthatunk ki. Alapvetően számadatokról, mennyiségekről, százalékokról van szó, de ahogy a név is jelzi, ezek az adatok könnyedén lefordíthatók ú.n. kereskedési jelzésekre, azaz olyan szignálokra, amik vásárlást, eladást, várakozást jeleznek, pl. abból, hogy egy papír árfolyama túlzottan alacsony (ilyen esetben vásárlás javasolt) vagy magas (el kell adni), vagy mert az eddigi ármozgás alapján valószínűleg hosszban vagy besszben van.

Az indikátorok mögött van egy-egy gondolat, egy feltételezés a tőzsde, az árfolyamok, a tömegpszihózis működésére, és ennek fényében jósol a papír további árfolyammozgására. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül megmutatom, hogyan kell értelmezni egyes indikátorok jelzéseit, és milyen gondolat húzódik meg mögöttük. A kiszámításuk túlmutat egy ilyen gyorstalpaló dokumentum keretein, de szerencsére az oldal naprakész jelzéseket kínál számodra is az alábbi indikátorok alapján. A jelzéseket a technikai elemzés menüpontban láthatod egy táblázatban, amit naponta frissítünk. Az indikátor számszerű értékét, és az abból következő kereskedési jelzést is feltüntettük.

Mozgóátlagok

Az indikátorok számításának talán legalapvetőbb eszköze az ú.n. mozgóátlag (moving averages). A kifejezés arra utal, hogy az átlagot egy adott naphoz kapcsolódóan számíthatjuk ki a kiszemelt napot megelőző N nap adatai alapján.

Egyszerű, súlyozott és exponenciális átlagok

Három típusát érdemes megismerned, ha el akarsz mélyedni a technikai elemézs indikátoraiban:

  1. SMA (Simple Moving Average): Egyszerű mozgóátlag
  2. WMA (Weighted Moving Average): Súlyozott mozgóátlag
  3. EMA (Exponential Moving Average): Exponenciális mozgóátlag

A legegyszerűbb —ahogy azt a neve is mutatja— az SMA. Az SMA(N) azt jelenti, hogy az adott nap előtti N nap adataiból számtani közepet kell számítanunk, tehát összeadni az adatokat, és az összeget elosztani a napok számával, azaz N-el. A számításban részt vevő adatok tetszőleges, az adott napra jellemző értékek lehetnek. Általában a záróárakból számítanak mozgóátlagokat, de természetesen másból is lehet, sőt bizonyos indikátorok kiszámítási szabálya ezt meg is követeli.

A WMA egy fokkal általánosabb mozgóátlag. Itt az átlagolni kívánt adatokat valamilyen szúlyozással látjuk el, azaz szabályozhatjuk a súlyok segítségével, hogy az adott nap adata mennyire erősen érvényesüljön az átlagban. Tikikus alkalmazása maga az EMA, azaz az Exponenciális mozgóátlag, aminek a lényege, hogy az időben távolabbi, azaz régebbi adatok kevésbé érvényesüljenek, csillapítottabban szóljanak bele az átlag értékébe. Egy másik alkalmazása a súlyozott átlagnak, amikor a napi átlagárakat átlagoljuk a napi forgalmakkal (adott napon gazdát cserélt részvények darabszámával). Ilyenkor az átlagolt időszak forgalommal súlyozott átlagárát kapjuk.

ENV

Az ENV(N) azt számítja ki, hogy az adott értékpapír jelenlegi értéke (tipikusan az utolsó záróára) hány százalékkal van az N napos átlag (tipikusan az SMA(N)) alatt vagy fölött. Trendkövető indikátor, ami azt jelenti, hogy feltételezi, a papír valamilyen trendben van (tehát hosszban vagy besszben), és ennek megfelelően javasolja a hosszú (long, vásárlás) pozíciót hossz esetén, és a rövid pozíciót (short, eladás) bessz esetén. Ha a pillanatnyi ár a mozgóátlag alatt van, besszt feltételez, a mozgóátlag felett pedig hosszt.

Mint minden trendkövető indikátornak, az ENV-nek is óriási hibája, hogy ha nem igaz az alapfeltételezése, miszerint a papírnak van trendje, akkor sok hamis jelzést ad, és az utasításait követve jó sok pénzt lehet veszíteni. Ilyenkor ugyanis az indikátor nagyon gyakran változtatja a vételi és eladási jelzéseit, ami már a brókernek fizetendő tranzakciós díjak figyelembevételével is drága mulatság lehet.

Mint minden indikátornak, az ENV-nek a hatékonysága is nagyon függ az N paramétertől, azaz hogy hány napos mozgóátlagot használunk. Sajnos ezt a paramétert papíronként ki kell kísérletezni. Ehez az adott papír korábbi adatait kell felhasználnunk, és a tőzsdei kereskedést képzeletben eljátszani az indikátor jelzései alapján. A múltban legjobban teljesítő paraméter remélhetőleg a jövőben is jól fog teljesíteni, de erre nincs garancia. Ráadásul a paraméter értékét időnként célszerű aktualizálni az új adatok függvényében. A likvid, kellően nagy forgalmú papírokra van csak értelme ilyen számításokkal foglalkozni, és azt is érdemes előre fejbe vésni, hogy a paraméter optimalizálás sajnos minden indikátornál felmerülő feladat.

APO (Absolute Price Oscillator), vagy két mozgóátlagos módszer

Tulajdonképpen az ENV továbbgondolásával eljuthatunk a két mozgóátlagos indikátorhoz, aminek működési elve az ENV-el azonos, csak a pillanatnyi záróár helyett egy másik mozgóátlagot használnak. Ez a második mozgóátlag fürgébb kell legyen az elsőnél, amit pl. azzal érhetünk el, hogy a piaci árat helyettesítő átlag a másikkal azonos típusú (pl. mindkettő SMA), de rövidebb időadlakkal, azaz kisebb N paraméterrel számítjuk ki. Egy klasszikus paraméterezés, amikor az 50 és 200 napos SMA-kat számítják ki, természetesen az 50 napos játsza az ENV-beli piaci ár szerepét, és az SMA(200) az ENV-beli mozgóátlag szerepét. Ezt a kalsszikus paraméterezést arra szokták használni, hogy megállapítsák, milyen hosszú távú trendje van a papírnak. Ha az SMA(50) > SMA(200) egyenlőtlenség teljesül, az indikátor hosszt valószínűsít, SMA(50) < SMA(200) esetén pedig besszt. A trend megállapítására van egy másik indikátor, amit később nézünk meg részletesen, ez az ADX. Általában az MA(kicsi) > MA(nagy) vételi jelzést, míg az MA(kicsi) < MA(nagy) eladási jelzést ad. Az MA(N) mozgó átlagot jelöl, ugyanis a két mozgóátlagos módszerben nem csak a két átlag hossza, azaz a kicsi és a nagy számok a paraméterek, hanem a mozgóátlag típusa is változtatható. Az SMA-nál gyorsabbnak számító EMA pl. megfelelő az ENV piaci ára helyett használatos mozgóátlag helyén, akár egy SMA-val szemben is.

Az APO(N, M) értékét SMA(M) - SMA(N) képlettel számíthatjuk ki, így a fenti egyenlőtlenségeket az APO értékének előjelének vizsgálatával tudjuk eldönteni. Az APO (Absolute Price Oscillator) tehát egy ránézésre új indikátor, de valójában a két mozgóátlagos módszerrel teljesen azonos. Oszcillátor típusúnak azokat az indikátorokat nevezik, amiknek értékének az előjele változhat, és általában az előjel hordoz a kereskedésre vonatkozólag információt. Az APO esetén pl. pozitív előjel mellett hosszban feltételezzük a papírt, ezért vásárlási jelzést kapunk, negatív előjel mellett feltehetően besszben van a papír, és eladási jelzést ad az indikátor. Az indikátor értelmezése kibővíthető azzal, hogy a vételi jelzés küszöbértékét nullánál magasabbra, az eladási jelzés értékét pedig nulla alá helyezzük. Ezek az értelmezésbeli paraméterek sajnos papíronként változhatnak, és optimalizálásra szorulnak.

Három mozgóátlag használata

A két mozgóátlagos módszer továbbfejleszthető egy újabb mozgóátlag bevezetésével. Ezt az indokolhatja, hogy a két mozgóátlagos módszer range-elő papír esetén még mindig sok hamis jelzést adhat. Az ENV-hez képest előrelépés ezen a téren, hogy a piaci ár fel-le ugrándozását ki tudjuk simítani a rövidebb mozgóátlaggal, ami csökkentette a hibás jelzések számát. Egy harmadik átlaggal tovább egyértelmüsíthető az indikátor vételi és eladási jelzése.

Három átlag használatánál feltételezünk egy fürgét (az árfolyamot gyorsan követő átlagot), egy kicsit lomhábbat, és egy nagy, lassú mozgású átlagot. Ezt a már ismert időablak paraméter méretének változtatásával tudjuk a legegyszerűbben szabályozni, de az SMA-EMA érzékenységével is lehet játszani. Hosszt akkor feltételez az indikátor, ha a három mozgóátlag értéke a lomhától a fürge felé növekvően rendezett, tehát a laglassabb értéke a legkisebb és a legérzékenyebb átlag értéke a legmagasabb. Amikor ez az állapot előáll, az indikátor vételt jelez. Ha a mozgóátlagok értéke az ellenkező sorrendben rendezett, akkor az indikátor besszt érzékel, és eladási jelzést ad attól a naptól kezdve, amikor ez az elrendezés létrejött a mozgóátlagok között. Más esetekben az indikátor bizonytalan a piacot illetően, és nem ad semilyen javaslatot a kereskedéshez.

Talán mondanom sem kell, hogy a megfelelő paramétereket és mozgóátlag típusokat ki kell kísérletezni minden egyes papírra a közelmúlt kereskedési adatai alapján.

MACD (Moving Average Convergence/Divergence)

Az MACD ismét egy trendkövető indikátor, ami mozgóátlagokat használ a számításai során. Három paramétere van, ezért MACD(N1, N2, N3) alakban szokták jelölni, és általában a MACD(12, 26, 9) paramétereket használják. Ez persze nem azt jelenti, hogy a paramétereinek optimalizálásával nem érdemes foglalkozni, ez csupán egy elterjedt paraméter-kombináció.

Az MACD elve szintén hasonlít az ENV kiszámításának az elvéhez. Az ENV-ben a piaci ár és egy mozgóátlag viszonya alapján döntünk a vétel és az eladás felől. Az MACD kiszámításakor ugyan ezt az összehasonlítást végezzük, csak az árfolyam helyett az APO(N2, N1) értékét használjuk, azaz a két N1 és N2 napos mozgóátlag különgségét. Ezt az APO értéket számítjuk ki az adott napra az ottani piaci ár helyett, és ezeket az APO értékeket használjuk a záróár helyett az N3 napos mozgóátlag számításánál. A kereskedési jelzéseket tehát az határozza meg, hogy az adott naphoz kiszámított APO, és az APO visszamenőleges értékeiből számított mozgóátlag milyen relációban áll egymással. Technikai elemzések grafikonjaiban külön szokták ábrázolni egy grafikonon az árfolyam grafikon alatt az APO és APO mozgóátlagának görbéjét, és a kettő kereszteződéseinél jelölik a vételi és eladási pontokat. A kiszámítás pontos képletét, és a kiszámítás részletes leírását mellőzöm, mert az indikátorok táblázatában papíronként megtalálod az MACD jelzéseit a standard paraméterekkel.

TRIX (Triple MA)

A TRIX egy konzervatív befektetőknek ajánlott indikátor, ugyanis kiszámításából fakadóan nagyon hosszú időablak adataiból számítja ki értékét, ezért lassan reagál az eseményekre. Ilyen módon nincs is esélye másra, csak hosszú távú trendek érzékelésére, és azok lekereskedésére.

A TRIX(N, M) két paraméteres indikátor. Ahogy a neve is mutatja, háromszoros mozgó átlagot számít, azaz ki kell számítanunk egy-egy napra az azt megelőző napok EMA(N) értékeiből egy újabb EMA(N) értéket, amiből egy harmadik menetben ismét EMA(N)-t számítunk. Ezen három szintes exponenciális mozgóátlagolás miatt kapta a TRIX (triple = háromszoros) nevet. A számítása az ENV-hez, és az összes eddigi indikátorhoz hasonlóan két érték összehasonlításán alapul. Ez az alapérték nem más, mint a hátomszoros ema értékének a tegnapihoz képesti százalékos elmozdulásának az aránya. Ezt, mint fürge értéket hasonlítjuk a már ismert módon a százalékos elmozdulások M napos egyszerű mozgóátlagához, mint lassú értékhez.

A TRIX tehát szintén trendkövető, és ugyanúgy paraméter optimalizálásra szorul, mint a többi indikátor. Gyakran használatos poraméter kombinációi a TRIX(12, 9), a TRIX(15, 9) vagy a TRIX(30, 9).

ADX (Average Directional movement indeX)

Az eddig megismert indikátorok mind ú.n. trendövetők voltak, ami azt jelenti, hogy a jelzéseiket az alapján adták, hogy feltételezték, a papír hosszban vagy besszben van éppen. Ilyen módon csak azt kell kitalálnia egy trendkövető indikátornak, hogy éppen emelkedő vagy süllyedő trendben van a papír, és máris hasznos tanácsot adhat arról, hogy éppen vásárolni vagy eladni kell-e. Ugyanakkor minden trendkövető indikátor rossz tanácsot ad akkor, ha az értékpapírnak valójában nincs is trendje, helyette nagyjából ugyan azon az árfolyamon rögzül, pontosabban egy szűknek mondható árfolyamsávban mozog, de nem emelkedik lényegesen, és nem is esik le az árfolyama érezhetően. A trendkövető indikátorokat ilyenkor el kell felejteni, mert rossz tanácsot adnak. Egy másik indikátor osztály adhat jó tanácsot ezekben az esetekben, de róluk egy kicsit később írok. Most maradjunk még annál a problémánál, hogy honnan lehet tudni, mikor van trendje egy papírnak, és mikor nincs? Vagy ha van, akkor mennyire van? Csak egy kicsit emelkedik/esik, vagy meredeken?

A technikai elemzés erre több módszert is ad.

  • Valamilyen szinten a két mozgóátlagos módszer is alkalmas a trend eldöntésére. Az 50 és 200 napos SMA-kat tipikusan arra használják, hogy a hosszú távú trendet megállapítság. Ha a két átlag között nincs nagy távolság, feltételezhetjük, hogy nincs trendben a papír.
  • Elsőre talán kevésbé szofisztikált megoldás, ha megnézzük szabad szemmel a papír elmúlt néhány hónapos, vagy akár 1-2 éves grafikonját, és szemmel próbáljuk meg kitalálni, hogy van-e trendje, és ha igen, akkor hosszról vagy besszről beszélhetünk-e.
  • Egy kimondottan erre kifejlesztett indikátort is használhatunk, ez az ADX.

Az ADX(N) értékének kiszámítása túlmutat ezen írás keretein. Az indikátorok táblázatában naponta kiszámítjuk neked, így nem is kell ismerned ezeket a részleteket. Elég ha a jelzéseivel tisztában vagy. Hz ADX értéke egy bizonyos érték alá esik, akkor az ADX azt jelzi, hogy a papír sajnos nincs trendben, hanem egy beszűkült sávban mozog. Ezt az alsó küszöb értéket általában 20-nak választják. Van egy felső küszöb is, amit ha felfele átlép az ADX értéke, akkor az indikátor trendben érzi a papírt. A trend irányáról az ADX nem nyilatkozik, de ez nem is baj, erre vannak más indikátorok. Az eddig ismertetett mozgóátlagos indikátorok mind ilyenek.

Bollinger szalagok

Az indikátor nevében a szalag arra utal, hogy az Bollinger indikátort az árfolyammal együtt szokás ábrázolni. Az ilyen ábrákon az ú.n. Bollinger szalagok az árfolyamot követő görbék. Három ilyen görbét kell felrajzolnunk az árfolyam grafikonjára: egy alsó, egy felső, és egy középső szalagot. Az árfolyam görbéje általában a két szélső szalag köz mozog, ha mégsem, annak fontos üzenete van. A Bollinger indikátor népszerűségének egyik kulcsa a szemléletessége. A másik egy egzakt statisztikai fogalom, aminek a neve szórásnégyzet. A többi indikátor valamiért megragadt a mozgóátlagok számításánál, és elfelejtette, hogy a matematika már rendelkezik sok hasznos eszközzel. A Bollinger tehát azon túl, hogy nagyon népszerű, egyszerre szemléletes és tudományos a többi indikátorral ellentétben.

A Bollinger(N, K) középső szalag egy egyszerű mozgóátlag. Tehát első körben egy SMA(N) görbét kell felrajzolnunk az árfolyam mellé. Erről a félkész ábráról már eleve leolvasható minden olyan információ, amit az ENV indikátor, azaz az egy mozgóátlagos indikátor mutat. A két szélső Bollinger szalag minden nap azonos távolságban van a középső szalagtól, tehát az ábrán egyszerre fog a két szélső szalag beszűkülni, vagy kitágulni. A széső szalagok felrajzolásához tehát azt kell meghatározni, hogy egy adott napon milyen távolságban vannak a szélső szalagok a középső szalagtól. Ennek kiszámítása úgy történik, hogy egy N napos időablakban meghatározzuk az árfolyamok és az ablakban érvényes SMA(N) szórásnégyzetét. A szórásnégyzet az ablakban található árfolyamok (Xi) és az SMA különgségeinek négyzetének számtani közepe, azaz

1/N∑(Xi-SMA(N))2

A Bollinger indikátor nem ad közvetlen jelzéseket a kereskedéshez, de az ábráról leolvasható pár információ, bár sajnos az ENV(N)-el kapcsolatos adatokhoz képest ezek nem túl egzakt dolgok. A népi megfigyelés úgy tartja, hogy ha azárfolyam és valamelyik szélső szalag összefonódik, akkor ez az emelkedő vagy eső trend egy darabig állandósul. Többnyire az ábráról szabad szemmel leolvasható, hogy trendben van-e a papír. Ennek eldöntésében sokat segítenek a berajzolt szalagok. Ha a szalagok túlzottan beszűkülnek, az a néphiedelem szerint azt jelenti, hogy az árfolyam hamarosan ki fog törni valamelyik irányba.

MOMENTUM

PPO (Percentage Price Oscillator)

CCI (Commodity Channel Index)

RSI

STOCHASTIC

UO (Ultimate Oscillator)

PVO (Percentage Voluem Oscillator)

OBV (On Balance Volume)

ACDI (Accumulation/Distribution)

CMF (Chaikin Money Flow)

TR (True Range)

A True Range önmagában nem egy sokat mondó indikátor, inkább más indikátorok kiszámításához használható. A fogalom az ú.n. range (range = a nap legmagasabb árfolyama - a nap legalacsonyabb árfolyama) értékét pontosítja azzal, hogy az előző nap záróárát hozzácsapja az adott naphoz, azaz ha az adott nap árfolyam tartományán kívül van a tegnapi nap záróára, akkor a mai nap mozgási tartományát kibővíti annyival, hogy a két nap közötti elmozdulás is bele essen a napi mozgásba.

ATR (Average True Range)

Az ATR(N) az N napos időablakban a TR-ekből számított egyszerű mozgóátlag. Az ATR értéke azt mutatja meg, hogy N napon belül mennyi volt átlagosan a papír napi mozgása. Ezt a tulajdonságot, azaz a papír mozgékonyságát volatilitás néven is emlegetik. A daytrade és swingtrade pozíciókban gondolkozóknak fontos adat lehet, meg tudják becsülni, hogy mit várhatnak az adott papírtól, mekkora napi elmozdulást valószínűsíthetnek neki a közeljövőben.

Fundamentális elemzés

A tőzsdézés kulcsa továbbra is az, hogy melyik papírt, milyen áron, milyen mennyiségben adjuk el vagy vásároljuk, és mikor, milyen áron zárjuk le a pozíciókat. Ezektől az idegesítő részletektől nem fogsz tudni megszabadulni, de érdemes más megközelítésből is átgondolni. A technikai elemző szemüvegét már felpróbálhattad, most nézzünk egy másikat! Próbáld fel egy közgazdász bőrét!

A fundamentális elemzők gazdasági adatoból, üzleti hírekből következtetnek az árfolyam alakulására. Léteznek hírpotálok, ahol kimondottan a tőzsdei társaságokkal kapcsolatos információkat gyűjtik össze, és közlik őket. A kereskedési órákban akár több hír is megjelenhet egy-egy részvénnyel kapcsolatban, ha sűrűsödnek az események. A fundamentális megközelítés híveinek egy másik információforrása a trásaságok gyorsjelentései, amiben a cég működésével kapcsolatos adatokat közlik a befektetőkkel, mint pl. a cég adózás utáni pénzügyi eredménye.

Hírek

A fundamentális események figyelése feltétlenül szükséges a jó döntésekhez. Nyilvánosságra kerülhetnek olyan hírek, amik közvetlenül hatnak az árfolyamra. Ilyenek lehetnek pl. az adott részvénytársaság közgyűlésén megszavazott dolgok, osztalékfizetés dátuma és mértéke, a cég vezetésében bekövetkező változások, tulajdonos váltás, felvásárlás, a felvásárlás árfolyama és ideje, bírósági döntések a céggel kalcsolatban, jelentősebb beruházások akár itthon, akár külföldön, sőt ilyen befolyásoló tényezők a versenytársakkal kapcsolatos dolgok is.

A brókercéged valószínűleg működtet egy hírportált, ahol naponta többször kapsz ilyen információkat, de ha nem így lenne, akkor más brókercégek hírportáljait is figyelemmel kísérheted, mert ezeket az adatokat nem csak az ügyfeleknek szolgáltatják. Az http://index.hu oldalon is találhatsz ide vágó híreket, vagy az ország talán legjobban informált szakembereinek weboldalán a http://www.portfolio.hu oldalon. Maga a Budapesti Értéktőzsde is közöl ilyen jellegű adatokat a weboldalán.

A hírek észlelésére használhatsz RSS csatornákat figyelő programokat. A legtöbb hírportál RSS-en értedít, ha valami információt publikál.

Pénzügyi jelentések

A tőzsde jelenlegi szabályozasa szerint a tőzsdei cégeknek rendszeres időközönként pénzügyi jelentést kell közzé tenniük. Ezek a jelentések a BÉT hónlapján, és a cég weboldalán is elérhetőek, bárki letöltheti őket PDF formátumban. Bár létezik szabályozás arra, hogy ezeknek a jelentéseknek mit és milyen formában kell tartalmaznia (IFRS szabvány), sajnos mégis ahány cég, annyiféle jelentés. Nehéz feladata adatokat kibogarászni a jelentésekből, mi mégis megpróbálunk egy arányaiban helyes adatbázist naprakészen tartani ezen jelentések alapján. Ezt az alap benchmark táblázatban tekintheted meg, vagy ha ez nem megfelelő, a részletes listából választhatsz olyan alapadatokat és arányszámokat, amiket a táblázatban látni akarsz.

A pénzügyi jelentéseknek általában a következő elemei vannak:

  • Eredménykimutatás
  • Mérleg
  • Cash-flow kimutatás
  • Tulajdonosi struktúra

A jelentésekben olyan alapadatok találhatóak meg, mint (a teljesség igénye nélkül):

  • Nettó árbevétel
  • Üzemi eredmény
  • Pénzügyi eredmény
  • Különleges eredmény
  • Adózás előtti eredmény
  • Adózott eredmény

Arányszámok

Az arányszámok olyan mennyiségek, melyeket a pénzügyi jelentések alapadataiból, és esetleg más arányszámokból kiszámított mennyiségek. A céljuk az, hogy az egyes cégekről olyan információkat szolgáltassanak melyek alapján a cég, mint befektetés megítélhetővé váljon, sőt lehetőleg egymással összehasonlíthatóvá váljanak a papírok, de legalább az azonos szektorban működőek. Pl. ilyen az egy részvényre jutó adózott eredmény, amit EPS-nek szokás rövidíteni (Earnings Per Sahre). Értelemszerűen úgy számolják, hogy a cég éves adózott eredményét elosztják a cég által kibocsájtott részvények számával. Ezen mennyiség alapján két tőzsdei papír összehasonlíthatóvá válik, hiszen az EPS azt mondja meg, hogy a cég által tisztán kitermelt tiszta haszon hogyan oszlik meg a tulajdonosok közt, azaz a részvények közt. Ez a mennyiség valóban fontos adat, mert valójában a tulajdonosok, tehát a részvényesek rendeleznek ezzel a megtermelt pénzzel. A közgyűlésen ők szavazzák meg, hogy ennek a pénznek mekkora részét forgatják vissza az üzletbe, ha így tesznek, nagyjából mire költik azt a pénzt, vagy mennyit fizetnek ki belőle a tulajdonosoknak osztalék gyanánt. Ez lenne az, amit tulajdonosi szemléletnek neveznek, de sajnos nálunk még van rajta mit csiszolni.

Szeretnélek gyorsan megismertetni egy másik gyakran használt arányszámmal, amit P/E-nek neveznek. Míg az EPS-t csupa olyan adatból számítottuk ki, amit a cég üzleti jelentésében találhattunk meg, a P/E épít egy másik arányszámra, véletlenül éppen az előbb megismert EPS-re. A P/E (Price / Earnings) azt mutatja meg, hogy egy papír pillanatnyi piaci ára hogy aránylik a részvényre jutó adózott eredménnyel, azaz az EPS-el. A P/E tehát egy fokkal összetettebb mennyiség, mint mondjuk az EPS.

P/E = árfolyam / EPS

Az EPS mértékegysége HUF/db, vagy pontosabban HUF/db/év, hiszen az EPS az éves adózott eredményből származik. A P/E mértékegysége így furcsa módon év. Szemléletesen a P/E azt jelenti, hogy hány év alatt termeli ki az adott papír a mostani árát, feltételezve hogy az adózott eredmény a következő években változatlan marad

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

But silk, repair; was, inadvisable.

(itaehuwemoc, 2019.03.03 19:28)

[url=http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/]Prednisone Without Dr Prescription[/url] <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone 20 Mg</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

The septicaemia capsule, laparoscope pleura, palpitations tubercle.

(zpujifoyu, 2019.03.01 04:50)

[url=http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/]Prednisone Online[/url] <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">23</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

online casino reviews

(VigianRoR, 2019.01.17 08:16)

online casino reviews
[url=http://gamecasinosonline.com/]free online casino slots[/url]
online casino
<a href="http://gamecasinosonline.com/">online casino usa</a>
online casino